Ettem is pár nem túl jól sikerültet, mígnem egyszer nagyon éhesen, nagyon jól esett egy jó nagy adag. Más választásom nem volt, minthogy ezt egyek, vagy semmit, de gondoltam vékonyan elkenegetem a pirítósra, nem lesz gond. De nemhogy gond nem volt, nagyon bejött!
Később gondoltam én is kipróbálom. A szomszédasszony - innen is csókolom a kezét - nagy vinettás, tőle kaptam instrukciókat a recepthez, meg elárulta több féle is létezik, van majonézes, nem majonézes... stb. Nem jegyeztem meg rendesen... (Bocsika)De egy, ami biztos, hogy alapja a padlizsán, nem másképp, mint rommá égetve vasplatton. Ettől kap egy olyan füstös ízt, ami utánozhatalan.
Barátnőm is érti ezt a padlizsánkrém dolgot, de én csak a saját fejem után megyek ebben a témában is, mint általában mindig, így kifejlesztettem a saját receptemet. Nem mellesleg kitaláltam, hogy legyen ez akkor padlizsán dip, ha már turmixxal és tejföllel meggyaláztam, mint padlizsánkrémet :)
Azt is tudom, hogy állítólag nem szabad fémhez érnie, mert attól megkeseredik, de ertől ennyit tudok. Én sütés/égetés után hámozom egy régi műanyag sütilapáttal, majd műanyag szűrőbe teszem a biztonság kedvéert. Aztán turmixolom, barátnőm szerint gyilkosság a padlizsánnal szemben, de nekem így jön be... Aztán keverek hozzá tejfölt, majonézt, mustárt, sót, borsot és kóstolgatom, hogy mi kellhet még. Szoktam fokhagymát belereszelni, de nem mindig, most pedig újhagymát karikáztam bele, mert ha simán hagymát turmixolok hozzá, nekem ég tőle a gyomrom....
Pirítottam hozzá szüreti kenyeret és míg Pupikám lubickolt, én állva meg is vacsiztam a pult mellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése