2013. április 29., hétfő

Szervezősdi

Pupi szülinapja éves szinten nagy esemény nálunk.
Nincs sok alkalom, mikor család és barátok ekkora szabású rendezvényen összejövünk, az idén pedig másabb jellegű lesz, mint eddig...
Nos gyerekzsúr lesz, plusz szülők, plusz barátok, plusz család... már nem is tudom pontosan összeszámolni mennyien... Sokan, az biztos!
Én persze ezt nem bánom, sőt! Mi nem nagyon járunk el, se nyaralni, se kirándulni, ennyi jár egy évben. Igaz, ezzel több a munka, mint a pihenés, de imádom! Szeretek vendégeket fogadni, mégha hálátlan is néha a feladat, attól még nekem való!
A gyerekeknek lesz kuki,popcorn, sajtos-sós leveles rúd és valamilyen kekeszet gondoltam.
A sajtos rúd elkészítését kiadtam "bérbe", Anyának, a keksszel voltam bajba.
Három félét csináltam, kettő kuka, a harmadik a nyerő. Az új recepteket a premier előtt mindig tesztelem, mert nincs annál nagyobb szívás, mint a hajrában rájönni, hogy nem jó a recept...
Az egyik egy diós habos tajték volt, nem volt rossz, de ragacsos, azonnal fogyasztandó fajta, nekem meg olyan kell, ami napokig eláll, mert akkor ezt a kekszet letudhatom csütörtök délután. A második egy meggyes-csokis keksz, de annak is az állaga... nem is tudom, inkább lepény, mint keksz... Puikámnak sem jött be igazán.
A harmadik egy citromos keksz, olyan linzer féle, de az valami isteni lett! Aggódtam kicsit a citrom miatt, nekem valahogy keksz és citrom nem nagyon fér össze, de ez igazán jó lett! Lássuk is a receptet:
  •  50 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 1 tojás + 1 sárgája
  • 1 citrom reszelt héja és leve
  • 1/2 cs. sütőpor
  • 1 csipet só
Összegyúrni, 1 órára hűtőbe tenni, 2-3 mm nyújtani, kiszaggatni és közepes lángon kisütni. Kész. Dobozban 1 hétig eláll.
Nem fotóztam, de a szomszédba is adtam át, így ott is tesztelték, én kiahagytam a hűtős részt, azonnal sütöttem, így több lisztet vett fel, emiatt volt némi enyhe lisztes utóíze. Mostmár udom, hogy nem véletlen a receptben a hűtős pihi, de egyik este bekeverem, reggel meg sütöm is ki.
A tortákról is van már elképzelés... ezekről később. Erről a kekszről képet pedig mellékelek, amikor a célegyenesbe fordulok a bulival!

2013. április 23., kedd

Rizs

Kiemelném a rizs elkészítési technikámat, mert szinte soha, sehol nem eszem olyan rizset, mely "gurul". Én pedig csak azt szeretem. Sőt sokan azért nem készítik, mert nem tudják rendesen elkészíteni.
Mikor tanulgattam a főzést, illetve rákényszerültem a főzésre, nem készítettem el, mert nem tudtam hogyan kell. Azt gondoltam ez valami nagy ördöngősség és soha nem fog olyanra sikerülni, amilyenre akarom... Ráadásul, akit kérdeztem mind mást mondott, ahol olvastam, mind mást írt... Próbáltam így, próbáltam úgy, de az Istennek se!
Ebből elég, gondoltam és magam mellé állítottam Anyát, hogy: "Most aztán pedig megmutatod, addig innen nem mész el!"
Így is lett és azóta imádom, mert alig van vele meló, szinte magától kész és jól variálható köret!
Az első és a legfontosabb, hogy válasszunk egy mércét. Ha egyszer eszünk belőle hárman, én egy kb 1,5 decis poharat választok, ha többen vagyunk, vagy többszörre kell, akkor 3 deciset.
Bő zsiradékban egy adag rizset oda teszek pirulni fehéredésig. Fontos, hogy minden szem egyenlően fehér legyen és ne égjen meg egyik sem.
Aztán mehet rá kétszer annyi víz, mint rizs volt. Sózzuk, borsozzuk és lefedjük. Én fehér borsot használok, szinte csak ehez az ételhez, mert az nem is látszik és valamivel nekem lágyabb az íze, de bors nélkül meg nem az igazi... Ezután lefedem, nem kavargatom, néha ránézek.
Addig főzöm, amíg ilyen kráteres nem lesz:
De ne emelgessük sűrűn a fedőt, hogy ne szálljon el a gőz!! Ha ilyen lett, el lehet zárni és lefedve még pihentetni 5 percig. Ezután kész is, finom és gurulós! A titka az, hogy nem kavargatom, nem nézegetem, hagyom önállóan puhulni.
Azért jól variálható, mert mehet bele fagyasztott zöldség, pertezselyem, de akár apróra vágott zeller levél is. Bármivel dúsítom, az a víz után kerül bele.

2013. április 16., kedd

Bő fél óra

Most direkt fotóztam az órát, mert bár hamar hazaértünk, még el kellett robognom  tejért, mert a szokásos palacsinta sütés következett és el is időztem kicsit a friss levegőn!
Ezért turbó fokozatra kapcsoltam 18.05-kor!
 Még jó, hogy gondolkoztam a boltba menet, hogy mit kéne összedobni, így jött az isteni szikra, a túró!
Máris láttam magam előtt a lebbencs leves, túrógombóc párost!
A túrógombóccal kezdem, mert annak hűlni kell. Ez nem A hagyományos, azt nem tudom hogy kell készíteni, ez egy gyors és könnyű túrógombóc, mely még soha nem hagyott cserben!
Felteszek főni fél liter vizet, majd két teáskanál pálmazsírt, egy csomag vaníliás cukrot, egy marék cukrot és várom, hogy felforrjon. Amint felforr, mehet bele két deciliter kukoricadara és sűrű kevergetések közepette bugyogásig forralom (ez kb 10-15 keverés, tehát pillanatok alatt megvan!) Ezután kiteszem hűlni a terszra. Jöhet a leves!
Arra persze nem volt eszem, hogy szalonnát is vegyek a lebbencsleveshez, de nem tragédia, legfeljebb kicsit egészségesebb lesz... Persze nem finobabb, de annyi baj legyen!
A titkos hozzávaló úgyis a házi tészta, jó hólyagosra pirítva! Kukkantsunk be csak a zsákba:
Ez Dédi műve!
Ez már valami! Külön bejegyzést érdemel és nem az én kezem munkája, de egyszer rám hárul majd a feladat és néha belevágok én is, de szerencsére még van Aki elkészítse!!!Elég pepecs munka, de nem nagy ördöngősség, azonban rendkívül időigényes. Mert gyúrod, áll, gyúrod, áll... Aztán nyújtod, szárad...stb. Ne menjünk bele, lesz bejegyzés, mert napi alapanyag!
Nos! Mivel nincs szalonna, ezért pálmazsíron rotyog a tészta, mikor szépen barnul és jó hólyagos, akkor megy rá a hagyma, só, őrölt bors, kettőt-hármat kavarok, és dobom rá a krumplit. Ilyenkor lehúzom a gázról, mert nem szeretem, ha a keményítő oda kap a lábos aljára... Szórok rá pirospaprikát és löttyintek a házi paradicsomléből is alá, meg a fagyóból kicsípek pár kocka zöldpaprikát (ezek nyáron kerülnek oda, a  Kertimunka fül alatt lesz róla bővebben).
Megy vissza a tűzre, rá a lé és várom, hogy felfőjön.
Amíg várok, nem várok, hanem megnézem a teraszon a darát, keverek rajta kettőt, hogy gyorsabban kihűljön. Ugye milyen jó volt a tél?Már rég kihűlt volna ekkorra! Na sebaj! Vártuk már a jó időt nagyon! Addig megpirítom a morzsát. Serpenyőbe pálmazsír, mehet rá a panírmorzsa. Emellett (nekem) ott kell állni végig, mert egyszer nem pirul, aztán hirteln meg fekete.... Oda kell figyelni, időben lekapcsolni, mert még a serpenyő is forró marad egy ideig... Mikorra megpirult, elhűlt a dara is. Hozzá kell keverni negyed kg túrót, de lehet felet is, nem lesz baja, legfeljebb több. Aztán nedves kézzel gombócokat kell készíteni, azokat a morzsába megforgatni és porcukorral tálalni. Ínyencek darált dióba is forgathatják, nálunk az is bejött! Mire kész a gombócozás, kész a lebbencs leves is! Az idő pedig 1-2 percel több, mint fél óra volt!


2013. április 15., hétfő

Kacsa lakoma

Nos a kacsasült elkészítése is több módon lehetséges, én is próbáltam már pár módon, de én a most bemutatottat preferálom.
Ennek oka egyszerű, hisz az idő velem van! Nagy dilemma mindig a hétvégi menü, de most jó előre kitaláltam mi legyen a főétel. Gondoltam a leves majd adja magát, de a végén majdnem az fogott ki rajtam...
A kacsa fiatal volt, kaptuk, le volt fagyasztva. Dédikém megpucolta és szétszedte nekem pénteken, így szombatra nem sok dolgom maradt vele... Fél 11-kor álltam neki főzni... Zárójelben azért megjegyezném, hogy mi dél-negyed egy felé asztalnál szoktunk űlni...
Pucoltam négy kis hagymát, egy pár szem fokhagymát, amik 1 evőkanál fekete szemes bors, egy babérlevél és némi őrölt kömény társaságában a kuktában landoltak.
Rátettem a kacsadarabokat, jól megsóztam és felengedtem félig vízzel. Rá a tető, sziszegéstől számítva 20 percig főztem.
Közben begyújtottam a sütőt melegedni. Mikor kinyílt a kukta, vékony lemeztepsibe szedtem a kacsadarabokat és legfelülre betettem a sütőbe pirulni.
Persze közben odatettem egy lábasba krumplit főzni forgatott burgonyának és a rizs alapreceptemet pedig másik bejegyzésben teszem közszemlére.
A kacsa  pirulgatott, de leves?!? Először arra ondoltam, hogy a kacsaléből savanyú krumplilevest készítek, de a köret!?! Az is krumpli... Na most légy okos!
Arra jutottam, hogy a kacsa elég megterhelő önmagában, Pupikám kedvére teszek és összedobok egy gyümölcslevest! :)
A házi, tudjátok, a kulcsszó nálunk! Házi meggy befőtt az alap, de most maradt egy kis birsalma befőtt leve is, a megyyben meg kevés a meggy, ezért a fagyóból dobtam mellé egy marék házi ribizlit. Én mindig kis lábosban készítem, mert annyi egyszerre tutira elfogy. Ez kb 2 liter lett.
A levet egy kicsit higítom vízzel, mindig teszek bele 1 csomag vaníliás cukrot és 1 karika citromot, ha nincs épp citrom, akkor löttyintek egy pici levet. A titkos fűszerem a mézeskalács fűszerkeverék!! Igen, jól olvasod, ebben minden benne van, ami csak kellhet a gyümölcslevesbe, így nem harapsz rá semmi kellemetlenre és isteni íze van! Egyszer, mikor nem volt otthon fahéjam, akkor találtam ki...
Mikor felfő a lé, akkor a kézi mixer edényébe teszek két evőkanál tejfölt, egy csapott lisztet, rá forró levet, mixelem és visszaöntöm. Mikor felrottyan leveszem és mehet ki hűli. Imádom tejföllel, krémes, habos a mixeléstől, valami mennyei!

2013. április 12., péntek

Amikor nem kell főzni...

Rendkívül ritkán, de azért alkalmanként előfordul ez is szerencsére. Ilyenkor előtérbe kerül olyan vacsora, amely kicsit időigényesebb, mert több előkészületet igényel, vagy az elkészítés maga hosszadalmasabb.
Most a kikönyörgött MaciLaci-féle zöld lepényes hamburger volt a soron, mert ugye a hozzávalók előkészítése tovább tart, mint megenni...
A zöld lepény fejes saláta volt, tettem bele kaloforniai paprikát, paradicsomot, reszelt sajtot, ketchupot, (magamnak és Dédinek lila hagymát) és vettem nem túl silány minőségű hamburger húst, amit kisütöttem.
Nem vittem túlzásba, mert tudtam, hogy csak a szeme kívánja, az ilyen egyvelegeket Pupikám nem szokta értékelni.
Vettem a szomszéd pékségben hamburger zsemlét, és nekiláttam. Nos ahogy jósoltam, én vágtam be kettőt, Dédi egyet, Pupi meg inkább a boltban levadászott epröntetes görög joghurttal volt elfoglalva...
Nem is vacsora volt ez, hanem uzsonna, ezért később kentem Neki májas kenyeret és sűrű zsarolások közepette benyomattam mellé kb fél deka paprikát...
De én is megéheztem ám! Mit nekem délután két hambi! Nézegettem a megmaradt zsömlét, meg a maradék zöldségeket, hogy összedobok mégegyet magamnak, de az azért már tényleg túlzás lett volna... Még a gondolattól is megszégyelltem magam...
De a maradék zöldségek megmozgatták a fantáziámat... Ott van még az oliva is a hűtőben, meg megint készítettem fokhagymás vajkrémet. Se só, se bors, csak reszelt sajt, zsiradék és öntet helyett pár csipet házi vajkrém...
 Így legalább nem forgolódtam egész éjszaka, mert degeszre zabáltam magam elalvás előt... Még külön jót is tett a két hamburgernek, hogy utánnuk küldtem ezt a kis salit!

2013. április 11., csütörtök

Frankfurti

A mai nap olyan, amikor inkább nem kellett volna elindulnom... de ugye ezt ki engedheti meg magának?!?
Reggel már úgy kezdődött, hogy mosakodás előtt be szoktam kapcsolni a kávéfőzőt, hogy mire végzek, bemelegedjen. Ma elfelejtettem. Mikor tettem a gyerek tejét a mikróba, úgy csúszott ki a kezemből, hogy nem borult ki, de akkorát löttyent, hogy a mikró, a pult tele tejjel, ami mégdurvább, hogy a felső szekrény és az arcom is kapta... mehettem vissza mosakodni... Ez nekem ilyenkor már jel! Előre tartok a nap hátra lévő részétől... De menni ugye muszály!
Ezért inkább hagynám is a mai napot, kanyarodjunk vissza kettővel. Jön egy olyan recept, ami nem kuktás, de mégis hamar kész és nagyon finom! Ráadásul gyerekkorom nagy kedvence - bár inkább a neve tetszett, mint az íze...
Ez nem más, mint a Frankfurti leves. Némi svédcsavarral. Nevezhetnénk Svédcsavaros Frankfurtinak :)
Nos kiemeltem már, hogy sokmindent magunk termelünk, nincs ez másképp a kelkáposztával sem. Ezért nekem nincs más dolgom, mint a fagyóból kikapni egy csomaggal, másoknak ez némileg bonyolultabb művelet, de nem vészes szerintem. Nem tudom, hogy lehet e külön venni fagyasztott kelkáposztát... Ha lehet, akkor buzdítanék bárkit a fagyasztott zöldségek használatára, mert sokszor nagyobb a vitamintartalma, mint "friss" társainak. Van az a műsor a Discoveryn?... azt hiszem! At Állítólag.... Na ott górcső alá vették a "friss" és fagyott zöldségeket és kiderült, hogy a fagyasztott zöldségek sokkal rövidebb utat tesznek meg a betakarítástól a fagyásig, mint a piacra kikerülő frissek a főzésig. Nagyobb rost és vitamintartalommal bírnak a gyors fagyasztási technológiának köszönhetően...
A Frankfurti Levest én hagyma pirítással kezdem, aztán megy bele a fokhagyma, só, bors, őrölt kömény, apróra vágott krumpli, némi pirospaprika, a kelkápi és rá a lé. Jó sűrűre hagyom, hogy tartalmas legyen! Lehet a krumpli előtt zöldségekkel gazdagítani, de én csak ritkán szoktam.
Amikor a krumpli megpuhult, beledobom a karikázott virslit.
Aztán a mixer edényébe 2 evőkanál tejfölt teszek, majd 1 csapott evőkanál lisztet, szedek rá 2 merőkanál forró levet, mixelem és visszaborítom. Kész. Lehet enni, annak aki forrón szereti, mint én!
A svédcsavar a habarás, mert ez eredetileg rántott leves. De mi imádjuk a tejfölt és mióta asszony lettem, ezt az ételt a férjem kedvéért így készítem. Esetleg tejfölös rántással, de az meg plusz zsiradék, plusz pirítgatás-mosogatás, így inkább csak habarom.
Még ma is ez lesz az ebédem, mert sikerült annyit főznöm kedd este, hogy maradt belőle, de így legalább tegnap a "zöldlepényes" (MaciLaci féle) hamburgeré maradt a főszerep!

2013. április 8., hétfő

Kalács Húsvétra (megj.: nem új, csak áthelyeztem...)

Még az nnepek előtt szetnék megosztani egy isteni kalács receptet! Ezt a Mindmegettén az egyik blogból lestem el anno, talán 1, de lehet 2 éve is van, de már ne kérdezzétek kié volt, nem tudom közzé tenni a forrást :(
A lényeg, hogy nem a sajátom, de szerintem ezek a receptek amúgyis olyanok, mint a pletyka. Sose tudod meg honnan indul, és sosem ugyanazt hallod, mint az előtted lévő. Quázi mást adsz tovább, mint hallottál. Mindenki hozzátesz, elvesz belőle és a végén totál más lesz, mint az eredeti.


Hozzávalók: 
  • 500 g liszt, 
  • 1 csomag szárított élesztő, 
  • 50 g cukor, 
  • 1 csomag vaníliás cukor, 
  • 1 csipet só, 
  • 2 tojás, 
  • 1 tojásfehérje, 
  • 250 ml langyos tejszín, 
  • 1 tojássárgája, 
  • 1 evőkanál tej
Elkészítés:
  1. Egy mély tálban a lisztet összekeverjük az élesztővel, majd hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, egy csipet sót, a tojásokat és a tejszínt. Bedagasztjuk, majd megkelesztjük a tésztát. 
  2. Lisztezett deszkán átgyúrjuk, majd kettévágjuk: 1/3 és 2/3 részekre.
  3. A nagyobbik, azaz a 2/3 részt 3 darabra vágjuk, hosszú (kb.35 cm hosszú) hurkákat sodrunk belőlük, majd a 3 egyenlő vastagságú és hosszúságú tésztahurkát összefonjuk. 
  4. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük a fonatot és a közepébe hosszúkás vájatot nyomkodunk a kezünkkel, amit tejjel összekevert tojássárgával megkenünk. 
  5. A maradék 1/3 tésztát szintén 3 részre osztjuk, és a tésztadarabokból vékonyabb hurkákat sodrunk. Összefonjuk, majd a kis kalácsot a nagy kalácsba nyomott mélyedésbe helyezzük. 
  6. Az egészet megkenjük tojássárgával, és meleg helyen még egy picit így is kelesztjük. 
  7. Előmelegített sütőben 180-200 fokon kb. 30 perc alatt aranybarnára sütjük. 
  8. A sütési idő vége előtt 3-5 perccel kivesszük a kalácsot a sütőből és megkenjük 1,5 dl forró tejjel. Elzárjuk a sütőt és a megkent kalácsot visszatesszük a melegbe néhány percre.  
  9. Ezután kivesszük, és egy rácson hagyjuk kihűlni. (Ha nem rácsra tesszük, megszappanosodhat a forró gőzöktől az alja!)
  10. A tojásfehérjével sütés előtt kentem meg, a tejet pedig rákentem - ráöntöttem.  Ettől lett igazán foszlós.
Én a margarin helyett pálmazsírt használtam, talán ennyit változtatam a recepten, és ami a képen is látszik, hogy mazsolát is sütöttem bele, amit rum híján rum ízű aromában áztattam. Nekem kicsit erős lett így, de a fiúk imádták!
Ne kérdezzétek milyen indíttatásból fotóztam le, pusztán azért, mert annyira durván nézett ki és ez volt az első igazi kalács, amit sütöttem. A bátraké a szerencse!
 

2013. április 5., péntek

Valami Isteni

Na emberek! Ha ettetek már finomat, akkor ez az!

A NőkLapjaCafén találtam a receptet, bevallom nem bíztam benne... De gondoltam a Húsvétot fel kéne dobni valamivel, meg ha már blogolok... csak újítani kéne valamit! És láss csodát!

Tejszínes krémsajt

Hozzávalók:

• 50 dkg natúr joghurt
• 1 dl tejszín
• 3 csapott kávéskanál só
• 1 gerezd fokhagyma


A tejszínt elkeverjük a joghurttal. A fokhagymát egészen apróra zúzzuk, a tejszín és a joghurt keverékéhez adjuk, megsózzuk. Egy mély tálat kibélelünk konyharuhával (tehetjük először szűrőbe), és beleöntjük a joghurtot. Szorosan összekötjük a konyharuha széleit, a csomónál átszúrunk rajta egy fakanalat, majd a fakanalat egy tál szélére rakjuk úgy, hogy a rajta lógó gömböc alja ne érjen a tál aljába. Hűtőbe tesszük csöpögni, és másfél nap után nagyjából 20 dkg kenhető krémsajtot kapunk.

113 kcal/adag

Elkészítettem egy gomolya recepttel együtt. ahoz házi tej kellett, de arra egy sor nem sok, annyit nem érdemes szánnom, mert sok idő is volt és nem is lett belőle semmi ehető...
Ezt viszont egymagam magában meg bírtam volna enni.
Tegnap délután Pupi megint kitalálta a palacsintát, de nem volt tej. Anya pattan, irány tejért a legközelebbi kisboltba. Megláttam először a fejes salátát. Pupi valamelyik nap hamburgert akart enni... (A MaciLaciban látta), de csak olyan zöld lappal jó neki... Aztán az újhagymát, gondoltam a parizerhez bevágom. Aztán egy kis zacskós olivabogyót, töltetlen, sima... megkívántam, pedig nem rajongok érte.
Aztán hazamentem, neki álltam a palinak, meg összedobtam egy zöldség levest. Igaz frankfurtit akartam, gondoltam jó lesz holnapra másodiknak a palacsinta, de nem volt virslim. Pedig a boltban ránéztem a virslire, de gondolván, hogy úgyis van a fagyóban... Mindegy. Jó a zöldség leves is!
Aztán benéztem a hűtőbe, megláttam fellógatva ezeket a kreálmányokat, mondom megnézem már, mert csak ne romoljanak itt meg... Nem volt túl sok bizodalmam, de azért mégis belekóstoltam... Bevillant az oliva, az újhagyma, már vágtam is be pirulni a rozskenyeret!
Csak azért nem zabáltam fel mindet, hogy ma is ehessek :)

2013. április 3., szerda

Sonkalé

Vége az Ünnepnek, megkezdődtek a "szürke" hétköznapok... Amik azért annyira nem szűrkék, az Ünnep meg annyira nem fényes, mint gyerekkoromban.
Az az igazság, hogy komoly meló volt, de megérte! Sütöttem-főztem és kreatívkodtam. Elkészítettem az üzleti weboldalakat, erről olvashatsz a másik blogomban: DivatButik
Bár Pupi fiú, azért festettünk tojást, mert az jó kis foglalkozás és Ő mindent imád ami foglalkozás :) Segített megsütni a kalácsot, keverte a süti tésztáját, tehát kivette a részét a munkából.

A menü:
  •  házi tyúkhúsleves csigatésztával
  • házi töltött csirke forgatott burgonyával
  • diós"habtészta" házi szamóca lekvárral
 Minden fogásnak szentelek majd egy-egy bejegyzést, mert érdemes, de nem most.
A sonka körüli dolgok érdekesebbek. mivel Anyukám szerezte be a sonkát, az csak vasárnap került hozzánk, ezért is nem készítettem a kalácsot se hamarabb...
Lefotóztam az ideit is :)














Szuper jó lett szerintem, de persze az íze nincs a képen :)
A sonkát viszont a hűtőben felejtettem. Délután jöttek is hozzánk el is fáradtam...
Vacsorakor vettem észre, hogy nyers, azt meg kell főzni.... Uhh.

Persze elő a kukta, bele a sonka, bele a víz és sziszegéstől 30 perc. Ki a teraszra, a sonka kész, de úgyis csak reggelre hűl ki... ezért dühömben nem vacsoráztam... Jól kitoltam magammal :)
Annyit ettünk egész nap, hogy észre sem vette a Pocak.
A sonka főzőlvét azonban vétek lett volna kiborítani, ezért simán megfőztem tegnap este savanyúkrumplilevesnek!
Nem volt más teendőm, mint:
  1. felőzni a levet, 
  2. addig pucolni két krumplit, 
  3. dobni bele babérlevelet és majorannát (én azzal szeretem). 
  4. Fogni a kézi mixert, abba két evőkanát tejföl, 
  5. 1 csapott ek liszt, 
  6. rá a léből, 
  7. mixelni és ezt bele a levesbe. 
  8. Rottyan egyet és kész.
Nem volt több 10 percnél. Igazából a krumpli fővésideje a mérvadó de jó apróra kell vágni és mégkevesebb... Lassan ebédidő és bevágom, azzal a káposztáskockával, amit tegnap az otthon maradottak csináltak, mert unták a csirkét :)