Amikor nem kell főzni...

Rendkívül ritkán, de azért alkalmanként előfordul ez is szerencsére. Ilyenkor előtérbe kerül olyan vacsora, amely kicsit időigényesebb, mert több előkészületet igényel, vagy az elkészítés maga hosszadalmasabb.
Most a kikönyörgött MaciLaci-féle zöld lepényes hamburger volt a soron, mert ugye a hozzávalók előkészítése tovább tart, mint megenni...
A zöld lepény fejes saláta volt, tettem bele kaloforniai paprikát, paradicsomot, reszelt sajtot, ketchupot, (magamnak és Dédinek lila hagymát) és vettem nem túl silány minőségű hamburger húst, amit kisütöttem.
Nem vittem túlzásba, mert tudtam, hogy csak a szeme kívánja, az ilyen egyvelegeket Pupikám nem szokta értékelni.
Vettem a szomszéd pékségben hamburger zsemlét, és nekiláttam. Nos ahogy jósoltam, én vágtam be kettőt, Dédi egyet, Pupi meg inkább a boltban levadászott epröntetes görög joghurttal volt elfoglalva...
Nem is vacsora volt ez, hanem uzsonna, ezért később kentem Neki májas kenyeret és sűrű zsarolások közepette benyomattam mellé kb fél deka paprikát...

De én is megéheztem ám! Mit nekem délután két hambi! Nézegettem a megmaradt zsömlét, meg a maradék zöldségeket, hogy összedobok mégegyet magamnak, de az azért már tényleg túlzás lett volna... Még a gondolattól is megszégyelltem magam...
De a maradék zöldségek megmozgatták a fantáziámat... Ott van még az oliva is a hűtőben, meg megint készítettem fokhagymás vajkrémet. Se só, se bors, csak reszelt sajt, zsiradék és öntet helyett pár csipet házi vajkrém...
 Így legalább nem forgolódtam egész éjszaka, mert degeszre zabáltam magam elalvás előt... Még külön jót is tett a két hamburgernek, hogy utánnuk küldtem ezt a kis salit!